21. fejezet – Dolgos napok, váratlan események…
(Jenny)
Ciki volt, hogy pont első nap aludtunk el, de még nem volt akkora a forgalom az irodában, hogy ez bárkinek is gondot okozzon. Az első megrendelések csak délután futottak be, egyik régi ismerősünktől. Egy nő volt az.
- Ismered? – kérdeztem Ricket, aki a hátam mögött sertepertélt mindenféle aktákkal.
Ekkor viszont hátrafordult, és a vállam fölött a monitorra pillantott.
- Igen – felelte, és úgy tűnt, kicsit kellemetlenül érzi magát.
Utána fordultam, de ő a polcokon pakolászott valamit, feltűnően pedánsan.
- Volt köztetek valami? – böktem ki a gyanúmat, mire hevesen tiltakozni kezdett.
- Soha! Hogy gondolhatsz ilyet?
Kétkedve méregettem, de gyanúsan kapkodóvá váltak a mozdulatai, láthatóan zavarban volt.
- Rick – szóltam rá egy idő után. Lerakta a kezében tartott mappát, és lassan felém fordult. – Ki vele! Nem leszek dühös, megígérem.
Felsóhajtott, és a hajába túrt, mielőtt szólásra nyitotta a száját.
- Egyszer megkörnyékezett a csaj.
Nem tudtam, miért baj ez. Nem csodálkoztam rajta, hogy más is rá van gerjedve, hisz ezzel én is így voltam.
- És? – vontam vállat.
- Téged ez nem zavar?! – meredt rám döbbenten.
- Miért zavarna? – értetlenkedtem.
Ekkor közelebb lépett, felhúzott a székből, amelyen terpeszkedtem, és a derekamnál fogva magához húzott.
- Én utálnám, ha az egyik ügyfelünk szemet vetne rád – morogta. – Persze ez kivédhetetlen, így is mindenki irigyel tőlem…
Igyekeztem nem kinevetni emiatt a képtelenség miatt, de nem hagytam, hogy elterelje a szót a nőről, akit Adele-nek hívtak.
- Nem beszélnél te vele? – kérdezte, miután kiveséztük, mi és hogyan is történt a múltban.
- De, lerendezem – feleltem.
És nem is volt olyan rossz ötlet ez. Így legalább megbizonyosodhatok róla, hogy akar-e még mindig valamit Ricktől vagy sem.
Akart. Még aznap délután beállított, ahogy ezt az e-mailben is jelezte. Rick addig a hátsó szobában bújkált előle. A nő viszont egyfolytában felőle érdeklődött, amit egy idő után megelégeltem, és hátrakiáltottam Ricknek.
„Semmi kedvem”-arckifejezéssel bújt elő a szólított, és igencsak neheztelő pillantásokat vetett felém. Én viszont szerettem volna Adele tudomására juttatni, mihez is kéne tartsa magát, ezért felálltam, és Rick felé indultam. Megálltam előtte, és megcsókoltam.
Ő a döbbenettől nem kapott levegőt, Adele meg a látványtól. Az utóbbi ezt követően kicsörtetett az irodából, de mi tudomást sem vettünk róla.
- Most vesztettük el az első ügyfelünket – sóhajtott fel szerelmem bánatosan, miután elengedtem a nyakát.
- Majd visszajön – jósoltam.
És igazam lett. Adele két nap múlva jelentkezett, és még arra is hajlandó volt, hogy velem tárgyaljon. Ezúttal Rick szóba sem került. Ő különben is „terepre” járt inkább, felmérni a rendezvény helyszíneket, és szerződéseket kötni éttermekkel, klubokkal. Az üzlet egy hét alatt több megrendelést halmozott fel, mint vártuk volna.
Hétvégén egy étteremben ünnepeltük meg a sikert, amikor is váratlanul megcsörrent a mobilom.
- Bocs, Kris az – pillantottam Rickre, de ő nem problémázott ezen, úgyhogy felvettem.
- Annyira elegem van! Úgy szeretnék már ott lenni nálad! – panaszkodott barátnőm.
Bár sejtettem, feltettem a kérdést.
- Mike?
- Most azt találta ki, hogy össze kéne költöznünk, de én ezt nem akarom, Jenny! – Kristen szinte kiabált velem, de tudtam, hogy ez nem nekem szól. Rick viszont töprengve ráncolta a homlokát.
- Kris, még egy hetet bírj ki, vagy rakasd át a repjegyedet holnapra.
- Nem lehet, már próbáltam – puffogott tovább. – Idióták azok is mind!
Nagy nehezen végül sikerült lenyugtatnom, bár azzal lephettem volna meg leginkább, ha közlöm vele, hogy élete párja várja, amint megérkezik. De féltem, hogy attól csak elrettenne, így nem tettem neki említést Robról.
Rick viszont kíváncsian pislogott rám, amikor leraktam a telefont.
- Mike? – kérdezte.
- Igen… - harapdáltam a szám szélét. Erről neki eddig nem szóltam.
- Miért akarod összehozni Robbal, ha van valakije?
- Mert nem boldog Mike-kal – magyaráztam egyszerűen.
Rick erre csak hümmögött egy sort, de aztán másfelé terelődött a szó. Pontosabban kettőnk és a cégünk felé. Végre tökéletesnek éreztem az életemet, egy csodás férfi oldalán, aki miután hazamentünk egyéb módszereket is kiötölt annak érdekében, hogy még boldogabb legyek.
(Rick)
Kicsit furcsállottam, hogy Jenny milyen simán lerendezte a múltkor az Adele-ügyet, de nem először lepett meg a könnyed viselkedésével. A cég virágozni látszott, habár még nagyon az elején voltunk.
Emellett vártuk kedvesem barátnőjét is, de Rob előtt szigorúan egy szót sem lehetett ejteni semmiféle nőkről. A nő szót sem szabadott kimondani. Csak akkor, ha ezt ő tette, de ő meg nem tette. Egyetlen egyszer került újra szóba Jenny és a kerítőnői szerepe, de hamar kidumáltam a bajból, azzal, hogy szakmai ártalom.
Ennek ellenére én magam is kíváncsian vártam, mi lesz szerelmem tervéből. Még én sem láttam a csajt, megjósolni sem tudtam volna, hogy fog viselkedni Rob, amikor először találkoznak. Jennynek persze erre is kész terve volt.
- Amikor elhozzuk a reptérről, te majd ártatlanul és hirtelen ötlettől vezérelve megkérdezed, hogy van-e kedvünk lemenni a klubba – adta ki az utasítást aznap délután, amikorra Kristent vártuk.
Eddig jól hangzottak az elképzelései, mivel csütörtök volt, és tudtam, hogy Rob ma fel fog lépni. Pár hete fogadta el az állást, hogy heti háromszor gitározik meg énekelget a klubban, ahova rendszeresen jártunk. Bár a pénzre nemigen volt szüksége, eleget örökölt valami távolni rokonától, de élvezte csinálni.
Ahogy mi is a céget. Jenny egyre jobban belelendült, és rájöttem, hogy a régi helyen el voltak fojtva az olyan készségei, mint például az üzleti érzék. Itt viszont teljesen szabadon kamatorzathatta a tehetségét. És meg is tette. A második hét végére plusz öt ügyfelet szerzett. El voltunk halmozva munkával.
Mégis, Kristen miatt egy-két nap szabadságot kért – mintha nem lett volna joga „ellógni”, ha úgy tartja kedve -, amit engedélyeztem is neki. Egy-két napon nem múlhat semmi – gondoltam. És az emlegetettt barátnő meg is érkezett.
Kissé kétkedve méregettem. Rob eddig többnyire szőke csajokkal állt össze, ez a lány viszont barna volt, bár elég helyesnek tűnt, szóval nem láttam olyan reménytelennek az ügyet.
Jenny kérésére az autóban szóba is hoztam a klub-témát, hogyha van kedvük, menjünk el valahova szórakozni este. Kristen sem tűnt fáradtnak, ezért boldogan belement a dologban. Mielőtt elindultunk, mégis kifaggattam, mennyire komoly a dolog közte és eközött a Mike között, akiről Jenny beszélt.
Valamiért csalódott voltam, amikor azt mondta, hogy elég komoly. Féltettem tőle Robot. Egy vagány amerikai lánynak tűnt, és tartottam tőle, hogyha legjobb barátom tényleg belehabarodik, akkor borzasztó nagyot fog koppanni, amikor Kris egyszer ejti. Mert valamiért úgy éreztem, ez lesz a vége.
A klubba érve Tom jött elénk, aki már délután el akart csalni magával a szerelőhöz, ahova leadta javításra a motorját, de Jenny barátnőjének fogadására hivatkozva elutasítottam. Most már ő is tűkön ülve várta, hogy megérkezzen Kris, akit legalább annyira féltettem tőle, mint anno Jennyt.
Az első adandó alkalommal – vagyis a pultnál, mert oda mentünk először, miután Tom megölelgette szegényt a bejáratnál - figyelmeztettem is, hogy lehetőleg ne másszon rá, mert a csajnak van valakije.
- Ugyan… - mosolygott rám Tom elnézően. – Ez mikor jelentett nekem akadályt?
Nem árulhattam el neki, hogy Kristen Robnak van szánva, legalábbis Jenny tervei alapján, ezért csak nyomatékosítottam Tomban, hogy tényleg ne szálljon a nyakába.
- Oké, majd visszafogom magam – vigyorogta el magát.
Igen. Sejtettem, mennyire fogja visszafogni magát. Elfintorodtam, de aztán követtem őket a boxhoz, amelyben Rob foglalt helyet. Rá sem ismertem. Azaz külsőre nem változott, csak a viselekdése.
Meredten bámulta Kristent, aki legalább olyan szinten nem vett tudomást a külvilágról, mint ő. Mégis ő tért előbb magához az első pillantás okozta sokkból, és kezet nyújtott a barátomnak.
Elképesztő látványt nyújtottak mindketten. Jennyvel egymásra pillantottunk, hiszen sejtettük, mit is élhetnek át. Velünk is valahogy így volt ez annak idején. Szerelmem egy puszit is adott annak örömére, hogy a terve bevált.
Én is örültem, csak annak nem, hogy Krisnek tényleg van valakije odahaza. Robnak ezt mindenesetre nem árultam el, tőle ugyanis tilos volt védenem – Jenny újabb utasítására. Sajnáltam azt a Mike-ot, hiszen itt egy egész brigád szervezkedett azon, hogy a barátnője valaki mással jöjjön össze, de látva Rob megbabonázottságát, eloszlottak az aggodalmaim. Most már inkább csak őt féltettem, mert ismertem annyira, hogy tudjam, ha egyszer belebonyolódik valakibe, akkor nehezen szabadul…
Kristen viszont kedvesnek tűnt, és ahogy haladt előre az este, egyre jobban megkedveltem. Jennynek azonban táncolhatnékja volt, így nem élvezhettem tovább páholyból szerencsétlen mit sem sejtő barátom behálózódását, követtem hát a parkettre, ahol meg is szűnt körülöttünk a külvilág.
Összefonódva ringtunk a zene ütemére, majd egyre érzékibb simogatásokkal tarkítva fokoztuk tovább egymásban a hangulatot.
- A barátnőd nagyon haragudna, ha lelépnénk egy órácskára? – kérdeztem tőle a sokadik csókot követően.
- Nem hiszem, majd visszajövünk érte – lehelte Jenny a fülembe ugyanolyan vágytól rekedtes hangon, mint amilyen engem is kínzott, mióta hozzám simult.
Megállította Kristent, aki épp az asztalhoz igyekezett vissza valahonnan, és két perc alatt megbeszélték, hogy a fiúk vigyáznak majd rá, ne aggódjon, de mi most kicsit kettesben akarunk lenni. Kris nem akadékoskodott, úgyhogy hazamentünk, hogy egymásra is szánjunk egy kis időt, mielőtt visszamegyünk a többiekhez. Erre viszont nem került sor…
