Sziasztok, elkészült a 2. fejezet is :)
A következőt még ezen a héten nyilvánosságra hozzuk, de utána kicsit visszább veszünk a tempóból, és heti kettő darabot fogtok kapni, de azt tutira!
Ehhez pedig ismét jó olvasást, reméljük tetszeni fog :)
Dancerg & Szil
2. fejezet – Az ismeretlen megismerése
Rick már azóta figyelte a lányt, amióta megérkeztek a partira, és azonnal feltűnt neki. Nemcsak mert nem volt neki ismerős, hanem a szépsége is elbűvölte. Azonban nemrég szakított valakivel, és nem akarta máris újra elkötelezni magát, és egy ideig csak végszükség esetén akart közelebbi kapcsolatba kerülni bárkivel is.
Jenny viszont nem olyan lánynak tűnt, aki hajlandó bárkivel azonnal ágyba bújni, de ez a mostani igenis vészhelyzetnek számított Rick számára. A szíve rögtön hevesebben vert már akkor is, amikor még csak távolról figyelte, de amint Mark bemutatta őket egymásnak, mintha egy úthenger suhant volna át rajta, úgy letaglózták a váratlan érzések.
Ráadásul most, hogy közelebb voltak egymáshoz, nem pedig a bulihelyszínnek kinevezett szoba két végében, emberek sokaságával elválasztva, és meg is érintették egymást, mintha szivárvány szikrázott volna át kettejük között, és áramütésszerű csípést érzett a kezén, amely az előbb még Jenny apró ujjait tartotta.
Egymás szemébe néztek csodálkozva, és Rick elámult a lány íriszének csodálatos kékje láttán. Egy mély, de tiszta tekintet szívta magába egyre mélyebben, és a szíve még az eddiginél is hevesebb ritmusban kezdett dobogni. Kényszerítette magát a légzésre, hogy ne tűnjön fel mindenkinek a döbbenete.
Jenny sem volt ezzel másként, alig győzött csodálkozni az új, számára eddig ismeretlen érzések felett, amelyek átjárták az egész testét, minden porcikáját megbizseregtették, és földöntúli boldogság lett úrrá rajta.
A pirulás most is az arcára kúszott, Rick fürkésző, kíváncsi pillantásának hozományaként, de ez mégis másfajta volt, mint amely Tom leplezetlen szándéknyilvánításának következtében színezte el az arcát.
Rickben furcsa módon az első pillanattól kezdve megbízott, de ezt Tomról nem lehetett elmondani. Nem is kellett odafordulnia, hogy tudja, az továbbra is áthatóan méregeti. Ő viszont csak Ricket látta, és mintha órák teltek volna el, amióta Mark bemutatta őket egymásnak.
Most mégis az idő múlásának tudatára ébredt, de az izgalom, amely elfogta, soha nem tapasztalt méreteket öltött. A gyomra megreszketett, és úgy érezte, muszáj kiszabadulnia ebből a varázsból, mielőtt az teljesen felemészti. Egy Rick felé vetett utolsó titkokkal és zavarral teli pillantás után végignézett a három addig ismeretlen srácon, és az erkély felé indult.
Mark csodálkozva követte, és nem értette, miért viselkedett Jenny olyan különösen. Ő maga sem értette, így elmondani sem tudta. Friss levegőre vágyott, hogy kitisztuljon a feje, és megpróbálja megérteni, mi is történt az imént közte és Rick között.
Mark visszament a bulizók közé, ő pedig egy kis időre egyedül maradt a gondolataival. Abban biztos volt, hogy ilyesmi még soha nem történt vele, de egyáltalán nem rémítette meg az érzés. Készséggel elébe ment a sorsnak, és átadta magát az egész lényét átjáró bizsergésnek.
Rick ugyanekkor ugyanezen gondolkodott, pár méterrel arrébb, továbbra is a szobában, ami a barátainak is feltűnt.
- Voltatok már szerelmesek? – kérdezte tőlük kábán, amikor arról érdeklődtek, mi ütött belé.
Szüntelenül arra pislogott, amerre Jennyt látta eltűnni. Nem tudta felfogni, hogy gyakorolhat rá ilyen hatást egy ismeretlen lány.
- Persze, naponta többször is – mondta neki Tom vigyorogva.
Rick Rob véleményére is kíváncsi volt, ezért felé fordult. Tudta, hogy Tomot amúgy sem lehet komolyan venni, de talán a másik barátjára számíthat a „bajban”.
- Minden alkalommal azt hittem, hogy az vagyok – felelte Rob, elgondolkodva. Mindketten tudták, hogy valójában még ő sem volt soha szerelmes.
Ahogy Rick sem. De amit most érzett, felülbírálta minden eddigi eszméjét arról a fogalomról, hogy szerelem. Míg ennek megvitatásán fáradoztak Robbal, Tom észrevétlen ellépdelt mellőlük. Először fel sem tűnt nekik, csak amikor hozzá akartak egy témába vágó kérdést intézni.
- Ez meg hova lett? – nézett körül Rick.
- Fogalmam sincs – vont vállat Rob, majd visszafordult a söre felé.
Jenny, míg arra várt az erkélyen, hogy az agya kellőképpen kitisztuljon, a kertben szálldosó szentjánosbogarakat figyelte. Annyira a gondolataiba mélyedt, hogy észre sem vette, már nincs egyedül.
- Szóval, hogy érzed magad itt Londonban a zsúfolt Los Angeles után? – ijesztette meg egyszer csak egy hang a háta mögött.
Jenny összerezzent ijedtében, és megperdült a tengelye körül. Tommal találta szembe magát. Vele akart a legkevésbé kettesben maradni, de nem akart udvariatlannak tűnni.
- Kösz, jól – felelte röviden, és megint hátat fordított neki, arra célozván, hogy nem kívánatos a jelenléte.
De Tom nem zavartatta magát. Az egyik ujját végighúzta Jenny vállán, és karján, miközben közelebb lépett. A lány már szinte érezte a teste melegét, de mielőtt tiltakozhatott volna Rick hangja hallatszott az erkély ajtajából.
- Tom, nincs dolgod valahol másutt? – kérdezte, miközben figyelmeztető pillantásokat vetett barátja felé.
Jenny révülten figyelte, ahogy Rick közeledik, és mikor egészen közel lépett mellé, megint érezte azt a fajta édes borzongást, amelyet az imént bent is, pedig most nem értek egymáshoz.
- De, bocs – felelte Tom kissé bosszúsan, majd Jenny felé pillantott. – Talán majd máskor – mosolygott rá kajánul, de Jenny meg sem látta.
Rickkel megint egymást bámulták, észre sem vették a környezetüket. A megszólalás mindkettejüknek nehezére esett.
- Hol hagytad a lovagodat? – törte meg végül a csendet Rick, Markra gondolva. Még nem volt vele tisztában, milyen kapcsolat is van kettejük között, de az feltűnt neki, hogy amikor bemutatta neki Jennyt, fogták egymás kezét.
- Kit? – lehelte Jenny értetlenkedve, és próbált természetesen viselkedni, de ez a hirtelen érzelemhullám hatására egyáltalán nem ment neki könnyen.
- Markot – világosította fel Rick, mire Jenny felnevetett.
Rick megbabonázva bámulta, és hallgatta a lány gyöngyöző kacaját, amely a szívéig hatolt. Soha ilyen csodálatos teremtéssel még nem találkozott azelőtt, és semmihez sem fogható módon érezte magát egyre boldogabbnak a közelében.
- Mark nem a barátom, hanem az unokatestvérem.
A lány szavainak hatására még repesőbb öröm járta át Ricket. Tehát az unokatestvére, gondolta. Annyira nem hasonlítottak egymásra, hogy ezt kitalálta volna magától, de megkönnyebbült a hír hallatán.
Jenny is mély elégedettséget érzett, amiért a nyilvánvaló érzései Rick irányába viszonzásra találtak, mégis tartott egy kicsit a dolgok hirtelenségétől. Soha nem érzett még ilyesmit senki iránt, de ezt sem akarta volna elkapkodni, hiába vélte úgy, hogy máris rátalált arra a valakire, akit neki teremtett a sors.
- Ezt örömmel hallom – mondta Rick, és a szemében olyan tűzzel pillantott rá, amelybe Jenny újra belepirult, de a jelekkel ellentétben egyáltalán nem jött zavarba.
- Szeretnék veled találkozni – folytatta Rick, és ő is meglepődött, hogy ezt kimondta.
- Most is találkozunk – felelte neki huncut mosollyal Jenny, mire Rick is elmosolyodott.
- Máskor, máshol… Esetleg… Holnap? – firtatta Rick, továbbra is elbűvölten Jenny szépségétől.
A szája kiszáradt, a keze remegett, és minden vágya az volt, hogy újra lássa a lányt. Lehetőleg kettesben. Nem akarta máris feleségül venni, csak azt tudta, hogy muszáj kiderítenie, mi ez az elemi késztetés arra, hogy vele legyen.
- Szívesen – pirult el a lány ismét, és hatalmas szemekkel csodálkozott rá a válaszára.
Sosem tartotta magát könnyen kaphatónak, most mégis úgy érezte, tényleg az igazival keresztezték egymás útjait, és esze ágában sem volt tenni az ellen, hogy a végzet akarata érvényesüljön.
Ricket boldoggá tették a lány reakciói, amelyek arra engedték következtetni, hogy a vonzalma cseppet sem viszonzatlan, mégsem akart fejest ugrani vele az ágyba.
Saját magán is megdöbbent, amiért olyan gondolatai támadtak, hogy udvarolni fog Jennynek, amíg el nem nyeri a szívét. Azt most valamiért fontosabbnak tartotta, mint a testét meghódítani. De persze azt is szerette volna birtokolni.
Jenny kortyolt egyet a még Mark által kezébe nyomott italból, és felpezsdült a vére, de nem az alkohol hatására, hanem Rick közelsége miatt. Egész éjjel alig mozdultak el egymás mellől, kivéve, amikor Rick újabb italért indult.
Tom persze ismét megjelent, és folytatta a Jenny felé irányuló hódítási kísérleteit, de hasztalanul. Jennyt sem ejtették a fejére, hogy elszalasszon egy olyan lehetőséget egy Tom-féléért, amelyet Rick kínált neki önkéntelenül.
Tomnak ismét távoznia kellett, amikor Rick visszaért a pezsgővel, és morogva vonult arrébb, mikor barátja figyelmeztette, hogy nem cselekszik túl helyesen. Tom, tartva attól, hogy a barátságuk kérdőjeleződik meg ezzel, egyelőre felfüggesztette a Jenny figyelmének elnyerésére irányuló terveit, de Rick ismerte már annyira, hogy tudja, nem hagyja annyiban.
Órákkal később Rick vitte haza a lányt Markék otthonába. Addigra sikerült olyan szinten megismerniük egymást, amelyre egyikük sem számított alig pár órával azelőtti találkozás után. Mindkettejükben égett a vágy a mielőbbi újratalálkozásra.
A ház előtt leparkoltak, de még nem akaródzott elválniuk. Jenny zavarba jött, az este során nem először. Rick felé fordult, és végignézett a vonásain, amelyeket mostanra már egész jól ismert. És újra elnyerte a tetszését, amit látott.
- Hánykor jössz értem holnap? – kérdezte, de szerette volna, ha el sem válnak egymástól.
Rick az órájára pillantott, amely hajnali fél négyet mutatott. Ő maga tudta, hogy úgysem fog aludni, amíg nem indulhat el a lányért, de neki hagyni akart egy kis levegőt. Nem szerette volna lerohanni, vagy elriasztani magától.
- Mondjuk nyolcra? – kérdezett vissza.
Jenny is leellenőrizte a pontos időt, és alig várta, hogy újra láthassa Ricket. Aztán eszébe jutott valami.
- De ugye… Reggel nyolc? – Megint belepirult, amint felfogta, hogy ezzel csak azt fejezte ki, mennyire várja már az újabb találkozásukat.
- Igen – nevetett rá Rick, aztán mindketten elhallgattak, és némán néztek egymás szemébe mélyen.
Rick tekintete Jenny szájára siklott, de az elhatározásához tartotta magát, így nem csókolta meg, bármennyire is szerette volna. Ehelyett kiszállt a kocsiból, és kinyitotta a lány előtt is az ajtót. Szerencsére az elválasztotta őket, de így sem volt könnyű legyűrnie a kísértést, hogy magához ne ölelje. Az éjszaka során nem először szerette volna ezt megtenni, mégsem akart ajtóstul rontani a házba, ezért csak halkan viszonozta Jenny köszönését, és figyelte, amíg el nem tűnik a bejárati ajtó mögött.
Jenny odabent összekuszálódott érzelmekkel, és repeső szívvel dőlt az ajtónak, és számolni kezdte a perceket a következő találkozásig.
