3. fejezet – A vidámpark
Alig négy órával később Jenny, az éjszaka maradék részének álmatlanul töltése után már alig várta, hogy viszontlássa újdonsült ismerősét, aki minden eddiginél mélyebb érzéseket váltott ki belőle.
Rick ugyanezekben a percekben már Jennyék háza felé tartott, és legalább ennyire - ha nem jobban -idegeskedett az első „randijuk” miatt. Azt már tudta, hogy hova viszi a lányt, csak abban nem volt biztos, hogy az vajon viszonozza-e az érzéseit.
Jennyt is ugyanilyen gondolatok aggasztották, mégis tűkön ülve várta, és leste, mikor kanyarodik be Rick a házuk elé. Amint ez megtörtént, feltépte az ajtót, úgy rohant ki a házból szerelme elé.
Szerelme… Egy másodpercre megtorpant, és lassított a léptein, míg ezt megpróbálta végiggondolni. Az nem lehet, hogy máris szerelembe esett, tépelődött. Alig ismerik egymást, és különben is… Lehetetlen!
Mégis hevesen dobogó szívvel haladt tovább az autó felé, amelyből Rick éppen kiszállt. A nappal fényeiben is ugyanolyan hatást gyakorolt Jennyre, mint az éjszaka leple alatt.
Rick sem volt ezzel másként. Bár Jenny egy egyszerű, hétköznapi öltözéket viselt az előző éji bulis cucc helyett, mégis lenyűgözőbbnek találta, mint valaha. Az ő szívritmusa is az egekbe szökött, mégis megpróbálta leplezni, amint a lány elé sietett.
Kissé tétován álltak meg egymás közelében, majd Jenny törte meg a csendet, mielőtt kínossá válhatott volna a zavaruk miatt.
- Hova megyünk?
Rick elmosolyodott, és mivel már kitalálta, hova viszi Jennyt, csak abban reménykedett, hogy tetszeni fog neki.
- Meglepetés – felelte kétségei ellenére magabiztosan.
Ő tudta, hogy bárhol, akármilyen körülmények között is jól érezné magát a lány társaságában, most mégis neki akart örömet szerezni. Más egyebet egyelőre remélni sem mert.
Besegítette Jennyt az autóba, majd ő is beszállt, és indított. A zárt térben terjengő enyhe, kellemes parfümillat az orrába kúszott, és örökre az emlékezetébe vésődött. És elég tisztességesen, vagyis inkább tisztességtelen módon izgatta fel az érzékeit.
Míg azon igyekezett, hogy elnyomja magában azon késztetéseit, amelyek arra irányultak, hogy minél közelebb kerüljön Jennyhez, mindenféléről kifaggatta a lányt. Jenny először meglepődött Rick hirtelen támadt érdeklődésén, de készséggel válaszolt a kérdéseire.
Mesélt a családjáról, legjobb barátnőjéről, Kristenről, a szakmájáról… Majd miután túl unalmasnak hallotta vissza a saját életének történetét, ő kezdte faggatni Ricket. A sors véletlenjei folytán kiderült, hogy a fiú is rendezvényszervezéssel foglalkozik, sőt, mi több, elhamarkodottan meg is említette, hogy éppen munkatársat keresnek a cégnél, ahol dolgozik.
Ezzel megszakadt a beszélgetés fonala egy időre, mert Jenny megdöbbent a hirtelen jött lehetőségen, Rick viszont szidta magát, amiért ennyire nyilvánvalóan kimutatta, mennyire szeretné, ha Jenny tovább maradna Londonban az eredetileg tervezettnél.
- Oké – mondta mindkettejük legnagyobb megdöbbenésére mégis Jenny.
Rick hitetlenkedve rápillantott, aztán befordult a vidámpark parkolójába, ahova hozni akarta a lányt.
- Oké? – kérdezte csak azért, vajon tényleg jól hallotta-e.
Jenny határozottan ránézett, és bólintott.
- Ha szerinted van esélyem, hogy felvegyenek, szívesen megpróbálom – magyarázta.
És valamiért igen felvillanyozta a gondolat, hogy nap mint nap láthatja Ricket, ha együtt fognak dolgozni. Rick is megörült a lehetőségnek, és el is határozta, már hétfőn megkérdezi a főnökét, mit szólna az ötlethez.
Egyelőre viszont elraktározta magában ezt a dolgot, és egy másik felé terelődött a figyelme. A csodálkozó Jennyt kézen fogta, de annak várakozásaival ellentétben nem a vidámpark felé vezette, hanem egy közeli allé felé, ahol kisebb vendéglők, és cukrászdák sorakoztak.
- Előbb megreggeliztetlek – közölte Rick, de a kezét nem engedte el.
Jennynek már-már illetlenül jól esett az érintése, bár a villámok szikrázását most is mindketten érezték a másik felől sugárzódni.
Beültek egy kisebb terasszal rendelkező pékség egyik asztalához, ahol Rick kisvártatva egy egész hadsereg számára elengedő elemózsiát tett a lány elé.
- Ezt egy hét múlva is enni fogom – nevetett fel Jenny, Rick pedig újfent elbűvölődött a mosolyától és a csengő kacajától.
- Besegítek – ajánlkozott, és így is történt.
Mégis felgyűlt némi maradék, de ezt magukkal vitték a vidámparkba, ahova eredetileg indultak, gondolva a későbbi edédidőre. Jenny lenyűgözve hallgatta, amint Rick elmesélte a park történetét.
Londontól húsz kilométerre voltak éppen, a Chessington World of Adventures and Zoo nevű állatkerttel egybeolvasztott vidámparkban. Jenny kisgyermekkora óta nem járt ilyen helyen, akkor is a szüleivel ment.
Most viszont feléledtek a régi emlékei, de ezek nem akadályozták meg abban, hogy újfajta emlékeket is magába szipolyozzon, pillanatnyilag teljesen tisztában volt ugyanis azzal, hogy aki ide elhozta, aziránt egészen más érzéseket táplál.
Hogy miféléket, azt egyelőre nem tudta volna megfogalmazni, de hogy határozottan jól érezte magát Rick közelében, azt maximálisan érezte.
Rick is egyre természetesebben viselkedett, a kezdeti feszültség feloldódott benne, és vidám beszélgetésbe elegyedtek, miközben végigjárták először az állatkerti részt. Jenny borzasztóan oda volt a tigrisekért, meg általában a ragadozó vadakért.
Amivel igazán megmosolyogtatta Ricket, az a kisállat-simogatóban történt. Itt nem szokványos gyerekeknek való állatokat lehetett testközelből szemügyre venni, hanem kisoroszlánokat, és óhatatlanul megrágcsáltak mindent, ami a szájuk ügyébe került. Jenny táskája sem menekülhetett ez elől a sors elől.
Ricket hívta segítségül, hogy mentse meg a táska életét, aki persze boldogan tett eleget a lány kérésének. Heves vita alakult ki közte és a kisállat közt, de végül ő került ki győztesen. Visszaadta Jennynek a táskát, aki megköszönte, majd az oroszlánkölyökhöz fordult, hogy kissé megdorgálja.
Az persze nem vette komolyan a szidalmazást, ezért egy váratlan pillanatban Jennyi egész arcát végignyalta. A lány prüszkölve egyenesedett fel újra, és Rick féltékeny szemeibe nézett. Majd elpirult.
- Most igazán irigylem ezt a kis fickót – mondta Rick halkan, majd egy zsebkendőt nyújtott oda Jennynek.
Aki a szavai hallatán még vörösebbre változott, miközben megszabadult a vadállat szeretetnyilvánulásának következményeitől. Miután ez sikerült, továbbmentek, és az állatseregletet maguk mögött hagyva a vidámparki rész felé vették az irányt.
- Kár, hogy óriáskerék nincs… - nézett körül Jenny kissé csalódottan, miután kipróbáltak szinte mindent.
Kristen sose ült fel vele egyre sem, pedig sokszor jártak együtt vidámparkba, a barátnője viszont folyton tériszonyra panaszkodott olyan nagy magasságokban.
Ricknek máris támadt egy jó ötlete.
- Mit szólnál a London Eye-hoz? – kérdezte, mikor már a kijárat felé haladtak, jól felpakolva milliónyi plüssfigurával, és a másik kezükben egy-egy vattacukrot tartva.
- Jó – nézett rá Jenny csillogó szemekkel, melyeket le is sütött nyomban, amint felfedezte Rick szemében ugyanazt az érzést, amely az ő szívét is melengette.
Szinte sajnálta, hogy olyan hamar elrepült a nap. Még közelebb kerültek egymáshoz, de szigorúan baráti tekintetben. Jenny nem tudta, hogyan lehetne még tovább menni, de nem is akart túl rámenősnek tűnni, ezért hagyta, hogy Rick tegye majd meg az első lépést.
Aki viszont szintén attól tartott, hogy a lány majd túl gyorsnak gondolja a tempót, ezért kényszerítette magát arra, hogy lehetőség szerint meg se érintse. Ez nem rá vallott, és nem is ment neki könnyen, mivel amint visszaültek az autóba, túlságosan közel kerültek egymáshoz fizikailag, ráadásul megint ott volt az illat, ami újfent varázslatos hatással volt rá.
Míg visszakocsikáztak Londonba, Jenny szüntelenül fecsegett, főleg a zavarát leplezendő, hiszen hamarosan véget kellett, hogy érjen a nap, és ezt szerette volna elodázni. A London Eye-ról már hallott, és örült neki, amiért az meglehetősen lassú – így nyújtható még egy kicsit az együttlétük.
Amikor odaértek, mindkettejük titkosan legnagyobb örömére újra megérintették egymást, persze puszta véletlenségből. Ez akkor történt, amikor Rick besegítette az óriáskerék ülésére a lányt.
Az áram egyszerre suhant át mindkettőjükön, és egy végtelennek tűnő pillanatig elmerültek egymás tekintetében. Aztán egy hangos csengő jelezte, hogy szíveskedjenek befejezni a beszállást, és ennek eleget is tettek.
Szótlanul indult el velük felfelé a szerkezet. Jenny zavarban volt, és az érzései leplezése gyanánt a sötétben is csodás kilátást szemlélte. A látványtól hamar el is feledkezett a zavaráról, és elragadtatottan mutogatta Ricknek a különböző kivilágított épületeket, aki persze mindezeket már látta, de mosolyogva figyelte a lány lelkesedését.
Épp, mikor felértek, egy pillanatra, mintha megállt volna a kerék. Jenny nem tudta, hogy ez normális-e, de nem is törődött vele. Körülnézett, és csak egyetlen szót tudott suttogni:
- Csodálatos…
Észre sem vette, hogy Rick eközben őt figyelte, és mélyen egyetértett ezzel a szóval, bár ő nem a kilátásra értelmezte. Sőt, a csodálatos szócska ki sem fejezte igazán, milyennek találta Jennyt valójában.
Jenny rápillantott, és meglepetten vette észre, hogy Rick nem a városban gyönyörködik. Újra elpirult, és hálát adott az este sötétjének, hogy ez nem látszik rajta. Állta a fiú tekintetét, majd az ellen sem tiltakozott, amikor az lassan közelebb húzódott hozzá. Újra elvesztek egymás tekintetében, és egyre közelebb hajoltak egymáshoz, mintha két mágnes vonzaná egymást.
Alighogy összeért a szájuk, valahol a messzeségben tűzijáték robbant, de nem zökkenthette ki őket semmi. Itt fent, London tetején, ezen a késői órán mindketten úgy érezték, a valódi tűzijáték a szívűkben robbant.
Nem volt mély, szenvedélyes csók, épp csak egy ismerkedő, puhatolózó, mégis lángra sikerült lobbanniuk egymás iránt. Erről tanúskodott az egyre szaporábban verő szívük, gyorsuló lélegzetükkel egyetemben.
Végül Jenny húzódott el, minden valahainál jobban elvörösödve, és félénk mosollyal pillantott Rickre.
Aki ha lehetséges, a világ összes szerelmes érzését a magáénak tudta, és úgy érezte, ezt a lányt soha nem fogja elengedni maga mellől, ha ő is úgy akarja. Az iménti csókja meggyőzte róla, hogy van esélye, ezért boldogan tekintett vissza kedvese ragyogó szemeibe, és falta a mosolyának szívdobogtató látványát.
Jenny egy napja még el sem hitte volna, hogy ez megtörténhet vele, most mégis olyan repesően boldognak érezte magát, hogy a világot is magához tudta volna ölelni. Ehelyett saját merészségén is meglepődve Rick oldalához bújt, és míg annak karja továbbra is a vállán nyugodott, a derekát átölelve suhantak tovább lassan az óriáskeréken.
