6. fejezet – Költözés?
(Rick)
Belehaltam volna, ha azt mondja, hogy meggondolta magát, és mégsem akarja, amiben már nyakig benne voltunk.
De nem így történt. Egy sokkal meglepőbb tényt közölt.
- Én még… sosem voltam így együtt senkivel – suttogta zavartan.
A sötétség ellenére is láttam, hogy elpirult. A viselkedése épp az ellenkezőjéről győzött meg, mégsem kételkedtem a szavaiban. És meghatott, hogy éppen engem választott, hogy éppen velem akarja átélni ezt először.
Végtelen gyengédséggel csókoltam meg újra. A kezét megfogtam és a szívemre helyeztem.
- Szeretlek – suttogtam.
Nem érdekelt, hogy hisz-e nekem, valóban így éreztem. És nemcsak azért, mert a szüzességét akarta éppen feláldozni értem, vagyis inkább nekem ajándékozni, hanem mert az elmúlt két napban olyan sokat kaptam tőle emberileg és érzelmileg, amennyit még soha senkitől. Őszintén elrabolta a szívemet, és a lelkemet egyaránt.
És a testemet is. Mert állítólagos tapasztalatlansága ellenére nagyon is jól tudta, hogyan érintsen meg ahhoz, hogy elveszítsem a fejemet. A kezét lecsúsztatta a mellkasomon, végigcirógatta a hasam, a derekamon át mögém nyúlt, a fenekembe markolt, utána a csípőmet simította végig, hogy ujjait végül pillanatnyilag legkeményebb testrészem köré kulcsolja.
Fojtott nyögést hallattam, amint simogatni kezdett, és ismét az ajkait kóstoltam. Az én ujjaim is újra a lábai közé siklottak, érzékeimet tovább zsongító nyöszörgéseket csalogatva elő belőle.
Mielőtt túlságosan elkezdtem volna élvezni az érintését, elkaptam a csuklóját, és széttárt lábai közé helyezkedtem. Egy pillanatnyi habozást, majd egy mély, sokat ígérő csókot követően önuralmam utolsó szálaiba kapaszkodva tettem a magamévá olyan lassan és óvatosan, ahogyan csak tőlem tellett.
Jenny lélegzete elakadt az új érzésektől. Féltem, hogy fájdalmat okozok neki, így miután teljesen beletemetkeztem a teste mélyére, megálltam, és a szemébe néztem. Csodálkozást, gyönyört olvastam ki belőle. Kezei végigsimítottak a hátamon, az ajkaiba harapott, és óvatosan megmoccantotta a csípőjét.
Én is így tettem. Igyekeztem visszafogni magam, csak az ő élvezetére akartam koncentrálni, de a kéjes nyögések, amelyeket hallottam, hamar meggyőztek róla, hogy egyáltalán nem rossz neki, amit teszek éppen.
Kisvártatva nem tudtam tovább türtőztetni magam, és kissé gyorsítottam a mozgásomon, de még közel sem annyira, amennyire szerettem volna. Jenny körmei belém fúródtak, amint egy hangos sikkantást követően elakadó lélegzettel bámult a szemeimbe, hogy aztán a szám után kapjon, és további csókért esedezzen.
A teste megremegett az imént átélt érzései hatására, úgyhogy én is elengedtem magam. Az eddigi visszafogottság megtette a hatását, alig pár mozdulat után úgy éreztem, a földi mennyországba kerültem.
Zihálva csodálkoztam bele szerelmem tekintetébe. Ilyen gyönyört még senkivel nem éltem át, holott többnyire tapasztaltabb lányokkal hozott össze a sors. De tudtam, hogy ő kell nekem, senki más. Egy életre. Minimum.
Mégsem akartam lerohanni máris egy házassági ajánlattal, így inkább óvatosan kihúzódtam csak belőle, hogy mellé fekve magamhoz húzzam. Szerettem volna, ha csak feleannyira is, mint nekem, de neki is jó volt az iménti együttlétünk.
(Jenny)
Még nem tértem magamhoz az előbb átéltektől, amikor Rick az állapotom felől érdeklődőtt.
- Hogy érzed magad? – kérdezte halkan.
- Én… Nem is tudom…
Próbáltam volna összeszedni a gondolataimat, de azok olyan zavarosak voltak, hogy nem tették működőképessé az agyamat.
- Fájdalmat okoztam? – faggatott tovább.
- Nem… - ráztam meg a fejem, hogy enyhítsek az aggodalmain. Felé fordultam, és megsimogattam az arcát. – Öhm… Mikor lehetne, hogy… - újabb pirulást eredményeztek ki nem mondott szavaim.
- Mit? – kérdezte Rick, bár szerintem sejtette, mit is akartam kérdezni, erről árulkodott a szája sarkában megbújó apró mosoly.
- Hogy… Újra… - Lángolt az arcom, amiért ilyen nyilvánvalóan kifejeztem a tetszésemet az iméntiek után.
Rick nem mosolygott tovább. Magához ölelt, és szótlanul cirógatni kezdett. A bőröm megborzongott az érintése nyomán. Ezúttal én kerekedtem fölé, és a lábaimat szétvetve helyezkedtem el fölötte.
Csókért hajoltam a szájára, aztán csókokkal borítottam a mellkasát, a hasát, és igencsak éledezőnek tűnő férfiassága felé vettem az irányt. Tapasztalatlanságom egyértelműségének cáfolataként először a kezemmel simogattam, majd a nyelvemmel cirógattam körbe.
Rick felnyögött az élvezettől, de még bele sem jöttem igazán, amikor magára húzott. Egyik keze a lábaim közé siklott, ezzel belőlem is nyögéseket csalogatva elő. Én megragadtam az előbb még ízlelgetett keménységet, és lassan ráereszkedtem.
Rick a csípőmbe kapaszkodva segített a mozgásomon, hagyva, hogy én irányítsak. Az előbb általa végzett lassú mozgás az őrületbe kergetett, de most, hogy kedvemre gyorsabb tempót diktálhattam, nem fogtam vissza magam.
Ez számomra többszörös élvezetet okozott, de neki sem lehetett rossz, mert egyszer csak megfeszültek az izmai, aztán a nevemet suttogva ölelte magához kimerült és remegő testemet.
Csodának tartottam, amit átéltünk, és nem bántam meg. Azt sem, hogy eddig vártam vele. Ha előbb történik meg, mással, máskor, máshol, az nem lett volna ilyen tökéletes, ebben biztos voltam.
Légzésünk csillapultával Rick felült, ezzel felemelve engem is, majd leemelt magáról, és a fürdőszobába vitt. A kád majdnem akkora volt, mint az ágya. Elnyomtam magamban a kezdődő féltékenységemet, ha arra gondoltam, hogy nyilván nem én vagyok az első, akit felhoz magához.
De amint beült mellém a hatalmas kádba, kitalálta a gondolatomat, mert így szólt:
- Itt még nem járt más rajtad kívül.
Elpirultam, de hittem neki.
- Pár hete költöztem csak ide. Akkor szakítottunk az előző barátnőmmel – magyarázta.
Nem voltam kíváncsi a részletekre, de szerencsére nem is részletezte. Ehelyett újra simogatni kezdett, és immár félénkség nélkül adtam át magam az élvezetnek.
Hajnalban vitt haza, mert reggel dolgoznia kellett menni, de megígérte, hogy a munka végeztével eljön értem. Vérpezsdítő, örök szerelmet ígérő csókot váltottunk. Sokáig néztem a távolodó autó után, mielőtt a házba mentem, hogy aludjak is pár órácskát a délutáni találkozónk előtt.
(Rick)
Nem voltam álmos, holott egész éjjel nem aludtam egy szemhunyásnyit sem. Jenny csodálatos volt, és olyan élményekkel volt képes megajándékozni a számomra továbbra is hihetetlen tapasztalatlansága ellenére, hogy úgy éreztem, valóban nem akarom többé elengedni magam mellől.
A délelőtt folyamán beszéltem a főnökömmel, és szerencsére még üres volt az állás, amit Jennynek említettem a minap. Ennek megörültem, annak meg pláne, amikor már másnapra behívták szerelmemet.
Én az egész napot végiglebegtem, ez többeknek feltűnt.
- Veled meg mi történt? – kérdezte Jill ebédszünetben, aki régebben Rob barátnője volt, most pedig az én munkatársam.
Nem akartam erről egy nővel beszélni, tartottam tőle, hogy kinevet, de az arcomra lehetett írva, mert mondanom sem kellett semmit, anélkül is kitalálta.
- Szerelmes vagy – nevetett rám. – Mikor ismerhetjük meg? – firtatta.
Nem titkoltam. Úgyis azt is észrevette volna.
- Ha minden jól megy, ő lesz az új kollegina – mondtam neki.
Jill örült a hírnek, és én tudtam, hogy ő is hamar a szívébe fogja zárni kedvesemet.
A délután csigalassan telt el, alig vártam, hogy végre indulhassak Jennyért. Elhatároztam, hogy nemcsak állásügyben járok közben az érdekében, hanem egy másik szempontból is a segítségére leszek. Illetve egy másik ajánlattal is készültem a számára.
Egyelőre nem tudtam még ugyan, hogyan fogom előadni, mindenesetre foglaltam asztalt egy neves étteremben, és Jennyt is felhívtam, hogy lehetőleg valami elegánsba öltözzön. Megbeszéltük, hogy hatkor megyek érte, így egy órám még nekem is volt hazarohanni, hogy lezuhanyozzak és átöltözzek.
Amint megpillantottam szívem hölgyét, a szívem repesni kezdett. Ő is hasonlóan boldognak tűnt, és gyönyörű volt. ezúttal egy selyemruhát húzott fel, amely kiemelte a szeme kékségét, olyan szinten, hogy csaknem elvesztem a tekintetében.
Szerettem volna világgá kiáltani a szerelmemet, de nem tettem. Mert bár a testét nekem ajándékozta, még nem viszonozta előző éjszakai vallomásomat. Így nem kiáltottam, csak a fülébe suttogtam.
- Büszke vagyok, hogy ilyen gyönyörű kísérőm van ma este… És lehetőleg még sok sok este – öleltem magamhoz. – Szeretlek – tettem hozzá.
Arra gondoltam, hogy a tegnapit talán nem veszi komolyan, de ehhez a mostanihoz kétség sem férhetett. Az étteremhez hajtottunk, pezsgőt rendeltünk, és szüntelenül egymást bámulva, mindenféléről csevegve repültek az órák.
Elmeséltem neki, hogy másnap tíz órára várja a főnököm egy felvételi beszélgetésre. Ezt Jenny alig akarta elhinni, de meggyőztem róla, hogy komolyan gondolom.
A desszert végeztével megvártam, míg a pincér távozik az asztalunktól, és elérkezettnek láttam az időt, hogy feltegyem a pillanatnyilag legfontosabb kérdést.
(Jenny)
Rick vallomásai, és az, hogy munkához juttatott, több volt, mint amit három napja akár még csak remélni merhettem. Féltem mégis viszonozni – azaz hangosan kimondani – az érzéseket, amelyek mindkettőnket átjárták. Nem szerettem volna, ha azt hiszi, hogy csak hálából akarok vele lenni.
Ezt a tudomására is hoztam, amikor a pincér leszedte az asztalt a desszert után. Rick meglepetten hallgatott végig, majd közölte, hogy eszébe sem jutott ilyesmi.
- Egy fontos kérdést szeretnék feltenni, csak… - tétovázott mégis.
Már bántam az előbb levágott monológomat, mert biztos emiatt gondolta meg magát, akármi is az a fontos, amit kérdezni akart.
- Csak?
- Nem tudom, nem tartod-e majd túl gyorsnak… - habozott tovább, mégis átnyúlt az asztal fölött, megfogta a kezem, és mélyen a szemembe nézett.
Kíváncsian vártam, mi fog ebből kisülni.
- Lenne kedved hozzám költözni? – kérdezte halkan.
