8. fejezet – Munka, szórakozás… Pihenés?
(Jenny)
Viszonylag hamar kipakoltuk a cuccaimat, mert Ricknek még rengeteg üres szekrénye volt. A nap hátralevő részét otthon töltöttük. Édes kettesben. És a „felszerelés” nagy része elhasználódott, de egyetlen darab sem ment kárba.
Este közösen összeütöttünk valamit vacsorára, majd a nappaliban ültünk le a tévé elé pihenés gyanánt. Szívem szerint sétálni lett volna kedvem, de ahogy kinéztem az ablakon, eszembe jutott, hogy ez nem Los Angeles, hanem London. Még szoknom kellett az itteni időjárást. Jelen pillanatban éppen esett.
- Jól érzed itt magad? – kérdezte Rick.
Felé fordultam, és rámosolyogtam. A pillantása ezzel a számra siklott, de nem bántam volna az éhség miatt megszakított tevékenységünk folytatását. Nem volt megfelelő a kifejezés, milyen jól éreztem magam. Egy csókkal adtam kedvesem tudtára a választ, miután megfordultam a karjaiban, és szemből az ölébe ültem.
Amiből kettő lett. Majd három. És nem igyekeztünk a hálóba sem. Az utolsó pillanatban jutott eszünkbe az óvszer. Rick kelletlenül, de leemelt magáról, és a hálóba osont érte. Nem bírtam kivárni, utána mentem. Ott fejeztük be, amibe a nappaliban belekezdtünk.
---
Másnap volt az első munkanapom. Kifejezetten örültem neki, hogy egy helyen dolgozunk Rickkel, bár féltem, hogy a huszonnégyórás együttlétre hamarosan rá fog unni, de ez most még nem így tűnt. Rengeteget segített, ahogy Jill is, akit őszintén megkedveltem. Kiderült, hogy Rob egyik régi barátnője, de amikor megkérdeztem tőle, miért szakítottak, csak kitérő válaszokat adott.
Azt viszont ki tudtam szedni belőle, hogy jó ideje nem találkoztak. Ezt nem is bántam. Jill csinos nő volt, de mivel Robnak Krist szántam – egyelőre gondolatban -, örültem, hogy nem áll szándékukban feleleveníteni a régi kapcsolatot.
Este alkalmam nyílt újra találkozni Rick barátaival is, mivel napközben egyszer azzal jött oda hozzám, nincs-e kedvem este lemenni a klubba, ahol a múltkor is voltunk.
Emlékeztem arra az éjszakára. És nem tudtam pirulás nélkül rábólintani. Rick ekkor gyorsan körülnézett, hogy nem lát-e senki, az egyik üres irodába húzott, és csókolni kezdett. Kifulladva igyekeztem eltolni magamtól pár perc múlva, elvégre ez egy munkahely!
- Ne haragudj, de ez már kellett – szabadkozott, miután közöltem vele, hogy itt inkább próbáljuk meg távol tartani a kezünket a másik testétől, mielőtt kirúgnak mindkettőnket.
Kissé csalódottan, de beleegyezett. Én meg eztán a nap hátralevő részében azon törtem a fejem, hogyan is tudnám majd kellőképp kiengesztelni az „eltiltás” miatt.
A munkaidő végeztével együtt mentünk haza. Már az autóban a nyakába borultam, és megkapta a csókjait, amelyektől megfosztottam a nap során. Az engesztelés jól sikerült. Máris nem vágott olyan mogorva arcot, hanem a szerelem tüze csillogott a szemeiben. Ami az én lelkemet is fűtögette.
Este, mielőtt elindultunk volna a klubba, felhívtam Krist, hogy beszámoljak neki a történtekről.
- Hozzáköltöztél? – kérdezte döbbenten.
- Öhm… Igen – dadogtam.
Sejthettem volna, hogy meg lesz lepve, hiszen ő máig nem cuccolt össze Mike-kal, de a helyzetünk sem volt ugyanaz.
- És biztos, hogy ez jó döntés volt? – firtatta tovább. Szinte láttam, hogyan ráncolja a szemöldökét mindeközben.
- Krist… Igen! – nem kezdtem bővebb magyarázkodásba, mert Rick közben bejött a hálóba, és matatni kezdett rajtam. Hiába próbáltam hessegetni, képtelenség volt.
Kristen is levágta, hogy most nem alkalmas erről tovább faggatnia, és nem is tette.
- Akkor… Sok szerencsét kívánok nektek, és remélem, minden jól fog elsülni – mondta inkább kissé kételkedve az épelméjűségemben. Megköszöntem, biztosítottam róla, hogy nyugodjon meg, jól döntöttem, egy fél percig még sajnálkoztunk azon, mennyire hiányzunk egymásnak, utána gyorsan elbúcsúztunk.
Rickhez fordultam, aki megakadályozott benne, hogy kifaggassam Krist arról, mit szólna egy kis kiruccanáshoz ide hozzánk Londonba. Persze nem minden hátsó szándék nélkül akartam ezt, hanem a vasat akartam melegen ütni – amíg Rob nem szed össze magának valami másik csajt. Véleményem szerint eszményi pár lennének. Csak nem Rick előtt szerettem volna erre rábeszélni Krist.
Később – sokkal később – amikor a klub felé tartottunk, mégis elkezdtem faggatni, hogy biztosra menjek majd a későbbiekben.
- Ne érts félre, kérlek – kezdtem, emlékezve a múltkorira. – De… Robnak ugye most nincs senkije?
Rick elgondolkodó pillantást vetett rám, és nem kertelt, amikor megkérdezte, mit is akarok én pontosan a barátjától. Mert a múltkor már szinte meggyőztem, hogy semmit, de akkor mire föl a kérdezősködés. Ekkor avattam be a terveimbe.
- De a barátnőd Amerikában él, nem? – kérdezte összezavarodottan.
- Meg akarom hívni majd ide valamikor egy kis nyaralásszerűségre.
- Még csak tavasz van – mutatott rá a tényekre.
- Tudom, de mostanság elég rossz passzban van, talán jót tenne neki is a környezetváltozás.
Sajnáltam Krist, amiért szemmel láthatólag boldogtalan volt. halvány sejtelmem sem volt, miért is nem szabadult még meg Mike-tól mindezidáig. De nem akartam belekotnyeleskedni a kapcsolatukba… Amíg egy sokkal megfelelőbb párt nem találtam barátnőm számára a minap.
- Neki is? – vigyorgott rám kedvesem. – Neked jót tett?
- Mindenképpen – bújtam közelebb hozzá, és bár korlátoltak voltak a lehetőségek, mert ő éppen vezetett, mégis kicsikartam belőle egy gyors puszit.
- És most Robbal akarod összehozni? – firtatta aztán tovább hitetlenkedve Rick.
- Majd… Idővel, igen, miért ne? – lelkesedtem egyre jobban az ötletemért.
- Azért egyelőre ne szakosodj házasságközvetítésre – próbált erre kiábrándítani.
Tettetett sértődöttséggel húzódtam el tőle, és vitázni kezdtem vele, mi baja van a szervezői tehetségemmel.
- Azzal semmi – nevetett rám. – Csak ismerem Robot.
Mondjuk ebben igaza volt, én még nem tudtam róla szinte semmit. De elhatároztam, hogy kiderítem, amit lehet, mielőtt egymásra szabadítom őket a barátnőmmel. Ez az este épp megfelelőnek is bizonyult ebből a szempontból.
Amikor megérkeztünk, Tommal együtt már vártak ránk.
- Most is lelépjek, vagy megismerhetem a barátnődet végre? – kérdezte Rob Ricktől, vidáman, de megdöbbenve, miután elmeséltük neki, hogy összeköltöztünk.
- Maradhatsz – mondta neki szerelmem kegyesen, bár én egy szót sem értettem a csevejükből.
Tom kevésbé volt elragadtatva a dologtól, hogy máris együtt élünk, nyilván keresztülhúztuk ezzel a számításait, amelyek felém irányultak. Amint Rick és Rob a pulthoz mentek italért - ekkor még egyedül voltam, mert Tom előbb eltűnt valamerre -, már jött is oda hozzám, és tette a szépet.
Mivel Rick jó barátja volt, udvariasan, de határozottan hárítottam a közeledését. Szerencsémre egy idő után visszajöttek a fiúk, és Tom is leállította magát, de az éjszaka hátralevő részében olyan pillantásokkal méregetett, hogy kezdtem magam komolyan kellemetlenül érezni. Rick is észrevette ezt, és miután Tomot próbálta lebeszélni róla, hogy ne csináljon hülyeséget, tőlem kérdezte, haza akarok-e már menni esetleg.
Még nem akartam. Táncolni akartam inkább. Ezt közöltem is vele, mire felcsillanó szemmel helyeselt, milyen jó ötlet is ez. Előbb még azonban kimentettem magam, és a mosdóba mentem.
(Rick)
- Most komolyan összeköltöztetek? – kérdezte Rob, amint Jenny hallótávon kívülre került.
- Igen, miért? – kérdeztem vissza. Nekem ez valamiért teljesen természetesnek tűnt.
Rob nem válaszolt, rám hagyta a döntésemet, bár egyelőre nem úgy tűnt, mint aki támogatja, de a szavai megcáfolták a feltételezéseimet.
- Azt hittem ugyan, hogy egy ideig nőtlen maradsz, de ha már így alakult, akkor csak remélem, hogy ő is éppúgy odavan érted, mint amennyire szemmel láthatóan te őérte, úgyhogy sok boldogságot.
Jólesett a bizalma és a bíztatása velünk kapcsolatban. Tom már nem volt ilyen lelkes.
- Még várhattál volna egy kicsit, mielőtt magadhoz kötöd… - pislogott egyre laposabbakat a sok sörtől.
Sejtettem, hogy ezzel mire próbál célozgatni, de hamar kiábrándítottam. Semmi kedvem nem volt összeveszni vele emiatt, ezért közöltem vele, Jenny nyilván nem így döntött volna, ha őiránta érez valamit. Igazat adott, de a reményt nem adta fel továbbra sem.
Elhatároztam, hogy jobban rajta tartom a szemem, mert ismertem már annyira, hogy tudjam, ez nem fogja eltántorítani attól, hogy megpróbálja Jennyt az ágyába cipelni. Akár akarja, akár nem. illetve, azt sosem feltételeztem volna róla, hogy akaratuk ellenére vinné ágyba a nőit, de Jennyt még ennek a felmerült gondolatától is kímélni szerettem volna.
Ebben a percben meg is pillantottam álmaim hercegnőjét visszafelé botorkálni az asztalunkhoz. Elé siettem, és táncolni invitáltam.
Ami elég rossz lépés volt abból a szempontból, hogy már az első lépéseknél tudtam, a barátaim nem sokáig fogják élvezni ma már a társaságunkat. Jenny csábítóbban mozgott, mint valaha, azaz mint a múltkor, amikor először láttam – és éreztem – táncolni őt. A szemem sarkából láttam, hogy Tom is tágra nyílt szemekkel bámulja, ezért odébb vezettem a táncolók között, hogy csak én legyek a részese a látványának.
És az érintéseinek, amelyek felértek egy előjátékkal. Beigazolódtak a sejtéseim. Köszönés nélkül léptünk le a klubból, hogy először az autóban fokozzuk tovább a bennünk lángoló vágyat egymás iránt, majd otthon teljesítsük be gyönyörünket. A tartalékaink igencsak megcsappantak hajnalra, így az agyamba véstem, hogy másnap valamikor szerezzek majd óvszer-utánpótlást.
