9. fejezet – "Boldog" hétköznapok...
(Jenny)
A következő napok sűrűnek bizonyultak. A munkahelyünkön megszaporodtak a teendők, így Ricket sem kellett elhessegetnem a közelemből, a főnök épp elég intéznivalót sózott a nyakába. Lehet, épp amiatt, hogy ne lebzseljünk együtt folyton.
Jillel mentem ebédelni, mert kedvesem még akkor sem tudott elszakadni az íróasztaltól. Egyre jobban kedveltem őt, de mégis Krist tartottam a mindenkori legjobb barátnőmnek.
- És hogy ismerkedtetek meg? – érdeklődött ebéd közben.
Elmeséltem neki. Alig győzött csodálkozni azon, hogy ezt ilyen hamar bevállaltam.
- Nem mondom… Bátor csaj vagy… Egy idegen pasihoz két nap ismeretség után odaköltözni – csóválta a fejét, de nem tudott kizökkenteni.
- És veled mi a helyzet? – tereltem másfelé a szót, mielőtt én is komolyan belegondolok, mit is tettem.
Eddig ugyanis jó ötletnek tűnt, hogy ha egyszer szerelmes vagyok, nem tétovázok sokáig, de Jill szavai elbizonytalanítottak. Aki most mesélni kezdett, de nem igazán tudtam odafigyelni rá.
Délután, míg Rickre vártam, hogy végezzen, felhívtam Krist, hogy tanácsot kérjek, bár volt egy olyan gyanúm, hogy hasonló véleményen lesz, mint újdonsült kolleginám. És nem tévedtem.
- Szerintem is hülyeség volt, de te tudod… Sose szóltam bele a pasiügyeidbe. Kivéve amikor Cameronnal kavartatok…
Igen, azt határozottan ellenezte, de akkor is tévedett. Mert egész jól jöttünk ki a helyzetből. Vagyis barátokként. Most viszont sokkal mélyebb érzéseket tápláltam Rick iránt, aki úgy tűnt, viszonozza is ezeket. A kétségeim el is oszlottak, amint szerelmem hazavitt, és tettekkel is bizonyította, amit szavakkal képtelenség lett volna.
Pár nap múlva viszont sajnálkozva voltam kénytelen elutasítani a közeledését. És egyúttal elkezdtem szedni a fogamzás-gátlót. Hétvégén a szüleinek és az öccsének is bemutatott, akivel már találkoztam ittlétem első házibuliján, tehát ő nem volt ismeretlen.
Komolyan irigyeltem a családja miatt, mivel nekem sosem volt ilyen igazi. De tetszettek, és Rick utólagos elmondása alapján én is a szívükbe loptam magam valami számomra ismeretlen okból kifolyólag.
Kedvesemet túlterhelték a munkában, ezért esténként nem sok kedvünk volt már kimoccanni, de egyik nap – épp hétvégén – Rob és Tom jöttek át váratlanul, hogy elcsaljanak a klubba. Szerencséjükre nem éppen egy intim helyzetben törték ránk az ajtót, ezért nem dobtuk ki őket. Egyetlen kérdő pillantás után a másikra rábólintottunk, és mentünk.
Tom minden apró kis helyzetet kihasznált, hogy a közelemben lehessen, de akárhányszor elutasítottam, könnyedén talált magának mást aznapra szórakozni. Csak reméltem, hogy ha majd egyszer idecsalom Krist, nem fog rámászni. Bár barátnőmet ismerve, könnyen fogja kezelni a helyzetet.
Meg egyébként is, neki Robot szántam. Aki éppen megint fellépett. Rick elmesélte, hogy zongorázni is tud, valamint iskoláskori történeteikbe is beavatott. Aztán féltékenyen megkérdezte, hogy ugye nem akarom máris lecserélni.
- Eszemben sincs – feleltem, és megcsókoltam, azt igyekezve bizonyítani neki, mennyire komolyan gondolom. Elhitte. Most is búcsú nélkül távoztunk.
Egy idő után mégis kellemetlenül érintett, hogy folyton kimarad miattam a baráti társaságától, ezért több estén is elzavartam velük otthonról.
- Bízom benned – mondtam, amikor felvetette, esetleg egy sztriptíz bárba mennek. – Ehhez tartsd magad – hajoltam oda hozzá még egy csókért, majd hagytam, hogy a többiek elrángassák otthonról.
Én addig Lisával mozdultam ki, aki a szomszédban lakott a férjével és a kislányával. Ők szintén különestét tartottak, vagyis a férjét hagyta otthon a kislánnyal, aki négy éves volt és Abbynek hívták. Nagyon édes gyerek volt, azonnal a szívembe lopta magát, amikor először találkoztam vele.
Lisával egy bárba mentünk, ahol elégedetten vettük szemügyre a kínálatot, de mindketten a mindent a szemnek, semmit a kéznek elvet vallottuk, így csak szimplán szemlélődtünk.
Késő este értünk haza. Rick persze már idegesen hívogatott, hogy merre vagyok, élek-e még, de minden alkalommal közöltem vele, hogy minden rendben, ne aggódjon. Persze így sem kevés késéssel értem haza. De kedvesemet nem találtam otthon.
Most én kezdtem el őt hívogatni. Persze megunta, hogy egyedül dekkoljon itt, amíg én szórakozok, ezért visszament a klubba. És a hangján hallottam is, hogy italba fojtotta a bánatát. Ébren vártam, hogy hazaérjen.
(Rick)
- Csak az nyugtat meg, hogy Tom is itt van – mondtam Robnak, miután sokadjára kerestem Jennyt telefonon, mit csinál éppen és kivel.
- Miért is? – kérdezte józanabbik barátom.
- Mert így szemmel tudom tartani, és nem koslat Jenny után isten tudja, hol…
- És Jenny merre van?
- Fogalmam sincs.
Elővettem a mobilomat, és felhívtam. Körülbelül huszadjára. Nem érdekelt, hogy az agyára megyek ezzel, féltettem és hiányzott.
- Még mindig élek, és élvezzük a bulit - csengte bele a telefonba búgó hangon, amint felvette.
- Én most hazaindulok – közöltem vele, remélve, hogy érti a célzást.
- Oké, én is hamarosan – felelte, de nem értette.
Nem volt otthon ugyanis, amikor megérkeztem. Bánatomban visszamentem a klubba, és inni kezdtem. Rob vette el előlem a sokadik pohár felest, és ő maga hajtotta fel.
- Haver… Így szenvedni egy nő miatt… - csóválta a fejét, de már az ő nyelve is akadozott.
- Ha rátalálsz majd te is az életed értelmére… Ugyanilyen szarul fogod magad érezni, ha nélküled bulizik… - feleltem.
Barátom csak hümmögött párat, és csak nem kevés fáziskéséssel válaszolt szóban is.
- Ez szinte lehetetlen. Az igazi nem létezik – sóhajtott nagyokat.
Én már tudtam viszont azt, amit ő még nem: hogy életem megédesítője éppen a barátnőjével akarja összehozni. Aki ha csak egy kicsit is hasonlít Jennyre, akkor mérget mertem volna venni rá, hogy szegény barátom nagyon csúnyán bele fog zúgni fülig, és első pillantásra. Már alig vártam a pillanatot, amikor zavarában azt sem fogja tudni, fiú-e vagy lány.
Kárörvendően felnevettem, mire csodálkozva rám pillantott.
- Mi az? – kérdezte ezzel szemben meglehetősen érdektelenül.
- Semmi – hárítottam, mielőtt kérdezősködni kezd. Megígértem jennynek, hogy nem árulom el a tervét.
Jennynek, aki most éppen engem hívott azzal, hogy hazaért, de hol vagyok?! Elbúcsúztam Robtól, és hazasiettem. Már amennyire ez lehetséges volt ennyi tömény után. A klub bejáratáig is eltartott egy ideig, míg elértem, de kint szerencsére taxi várt rám. Amely a ház előtt tett ki, ahol laktunk.
Már csak egy emeletnyi lépcsősor várt rám. Meg Jenny. Aki tajtékzott, amikor meglátta, hogy eláztam, pedig amint megpillantottam, az józanítóbb volt, mint bármilyen erre szakosodott detoxikáló. És a vágyaim is feléledtek.
Magamhoz húztam, és a számmal tapasztottam be engem szidó csábos ajkait. Persze próbált szabadulni, és tovább akarta mondani a magáét, de nem hagytam. Ő már lezuhanyzott, és csak egy vékony köntöst viselt, amit pillanatok alatt letoltam a vállaim, és a nyakát kezdtem csókolgatni.
- Rick… - nyögte, de éreztem, hogy kezd megtörni az ellenállása.
Örültem, hogy már nem kell az óvszerrel vacakolnunk, mert valószínűleg most csak rontotta volna a hangulatot, ha elkezdek vele szöszölni.
Nem jutottunk el a hálóig. A kanapéra ültem, Jennyt az ölembe vontam, és tovább faltam édes ajkait és nyelvét. Már ő sem tiltakozott olyan vehemensen, hanem forrón visszacsókolt. A pólómat egy pillanat alatt lehúzta, utána a nadrágomon kezdett matatni apró ujjaival.
Amint kiszabadította addigra igencsak vágyódó testrészemet, lecsusszant az ölemből, hogy további kínokat okozzon a szájával. Mielőtt végképp elvesztettem volna az önuralmamat, ismét az ölembe ült, és magába vezetett. Lassan. Túl lassan.
Megragadtam a csípőjét, hogy gyorsabb tempóra ösztönözzem, és kívánságomnak eleget téve mozgott egyre hevesebb tempóban, mígnem egyszerre nyögtünk fel az élvezet csúcsán.
Átöleltem és magamhoz szorítottam a testét, nem fosztva meg további csókjaimtól. A légzésünk helyreállása után lemászott rólam, és felvette a köntösét a padlóról.
- Én most lefekszek, mert fáradt vagyok – mondta kissé sértetten, majd elvonult a hálóba.
Én még nem tértem magamhoz kellőképpen, ezért elsősorban zuhanyozni indultam, majd mellébújtam az ágyba, hogy kiengeszteljem, akármivel is bántottam meg.
Először nem reagált a simogatásaimra, és már azt hittem, elaludt, amikor váratlanul felém fordult, és hozzám simult. Meztelen volt. nem választott el bennünket semmi.
Újra szerettük egymást, immár gyengédebben, nem csak kiéhezett szenvedélytől fűtve. Egymás karjaiban ért bennünket az álom, mikor kint már hajnalodott.
Másnap reggel csodálkoztam, hogy nem érzek másnaposságot, de nem is bántam, hogy így van. Az éjszaka mindenféle tekintetben élénkítő hatással volt rám, úgy látszott. Ágyba vittem a reggelit szerelmemnek, és kifaggattam, mivel bántottam meg előző este, amiért olyan hangot használt velem szemben.
- Kicsit úgy éreztem, mintha csak használnál – célzott ezzel arra, hogy egyből letámadtam, amint megérkeztem.
Eszemben sem volt használni. Csak végtelenül megkívántam. Ahogy most is. A reggeli – péksüti lévén – megvárta, amíg újra képesek vagyunk elszakadni egymástól egy kis időre, hogy aztán közösen faljuk fel.
Mivel még mindig hétvége volt, nem szándékoztunk kimozdulni otthonról. Barátaim persze felcsengettek este, hogy mit szólnék egy ismétléshez, de elküldtem őket, és édes kettesben töltöttük a hét utolsó éjszakáját is rákészülve az előttünk álló dolgos napokra.
