15. fejezet – Engesztelések
(Rick)
Másnap reggel iszonyatos fejfájásra ébredtem. Egy idegen helyen. Aztán ahogy jobban körülnéztem, felfedeztem, hogy nem is olyan idegen – ez Tom lakása. Kikecmeregtem az ágyból, de csak lassan óvatosan. A fejem minden mozdulatra lüktetett.
Eszembe jutott Jenny, és tudtam, hogy nem teszem zsebre, amit kapni fogok tőle. Rémlett valami, hogy Rob mintha beszélt volna vele, szóval tudta, hogy itt vagyok, de az, hogy nem mentem haza… Megbeszélhettük volna a dolgokat. Ez biztosan kicsapja nála a biztosítékot.
Bár az is lehet, hogy ő sem volt otthon – szólalt meg egy hang a fejemben. Mielőtt skizofrénnek kezdtem volna érezni magam, el is hallgatott, így magára hagytam a hálószobát, és úgy döntöttem, jobban járok, ha máris hazamegyek, és aztán mentem, ami menthető.
Tom még aludt, egy csajjal összefonódva a kanapén, de mást nem láttam. Tankkal is közlekedhettem volna, arra sem ébredtek volna fel, mégis igyekeztem halkan lelépni.
Hazaérve nem mertem felmenni a lakásba. Aztán gondoltam egyet és nem is mentem. Inkább továbbhajtottam még kétutcányit, hogy egy hatalmas csokor rózsát vásároljak szerelmemnek, hátha attól hamarabb megenyhül.
Utána már valamivel nyugodtabban léptem be a lakás ajtaján, de őt nem láttam sehol. Biztos még alszik – jutott eszembe. És valóban. Édesen összekucorodva feküdt az ágyunk kellős közepén.
A rózsát az éjjeliszekrényre tettem, majd Jenny mellé ültem. Háttal feküdt nekem az oldalán, egyelőre a vállán simítottam végig. Erre megmoccant, de még nem ébredt fel. Meg is puszilgattam a karját – erre viszont már igen.
Felém fordult, álmosan, nyúzottan, de nem ölelt át, ahogy szerettem volna.
- Mikor jöttél haza? – kérdezte, de aztán elég volt végignéznie rajtam ahhoz, hogy rájöjjön, egész éjjel nem voltam itthon.
- Ne haragudj, elaludtam Tomnál – mondtam bocsánatkérően, rettegve attól, hogy tényleg kiakad emiatt.
- És jó volt a buli? – tette fel a következő kérdést, miközben csábítóan elnyújtózott előttem.
- Nem tudom… - feleltem, mert nem sok minden maradt meg az emlékeimben.
Erre meglepve nézett rám.
- Becsajoztál? – firtatta viszonylag nyugodtan.
Valójában erre sem emlékeztem, de úgy gondoltam, biztosan tudnám, ha megtörtént volna.
- Nem. – Tudtam, hogy bevallanám neki, ha mégis sikerült volna meghülyülnöm – akármilyen következményei is legyenek -, de ő is tudta ezt, így elhitte, amit mondok.
- Oké – nyugtázta, majd felkelt. Ekkor vette észre a csokrot. De csak egy másodpercre torpant meg, aztán elment mellette.
- Még mindig utálsz? – indultam utána, de becsukta előttem a fürdő ajtaját.
A konyhába mentem, hogy keressek valamilyen fájdalomcsillapítót a fejemre, aztán ledobtam magam a kanapéra.
(Jenny)
Nem tudtam, mit csináljak Rickkel. Haragudtam is rá meg valahol meg is értettem. Nyilván kiborult, amikor Dave-vel látott előző este. De ő meg felcsinált valakit, az ég szerelmére!
Megmosakodtam, és igyekeztem lehiggadni. Aztán úgy döntöttem, hogy egyelőre megpróbálok mégis neki hinni, nem pedig Barbarának. A fürdőből kilépve megláttam őt meglehetősen ziláltan, és másnaposan elnyúlni a kanapén.
Meghatott, hogy még rózsát is hozott nekem, és annak is örültem, hogy tegnap bánatában nem húzta meg az első csajt, aki az útjába került. Azt bevallotta volna, viselve a következményeket, akármik is legyenek azok.
A hálóba mentem a csokorért, aztán a konyhába, hogy keressek neki egy vázát. Rick lépett mögém, mert nem értem el a legfelső polcot, így ő emelte le nekem azt onnan.
- Köszönöm – fordultam felé.
- Szeretlek – felelte szomorúan.
Vízbe tettem a virágot, és úgy éreztem, eleget szenvedett már ő is, én is, így megbocsáthatok. Odaléptem hozzá, és a nyakát átkarolva hozzábújtam.
- Ne haragudj – kezdtem. – Tegnap egy kissé sokként ért, hogy mástól lehet gyereked, akit… nem is tudom… Szóval kiborultam – suttogtam.
Rick is visszaölelt, szorosan magához húzva engem.
Utána megcsókolt. Nem tudtam nem viszonozni. És nem is akartam. Egyre szenvedélyesebben kóstolgattuk egymás ajkait, aztán hirtelen a konyhapulton találtam magam. A lábaimmal átkulcsoltam Rick derekát, ő pedig a hálóingemet húzta le rólam a következő pillanatban.
Kicsit zavart, hogy én már csupasz vagyok, ő pedig még felöltözve, de amint ujjai a lábam közé keveredtek, és izgatni kezdett velük, minden ilyesmiről megfeledkeztem.
Egyre lejjebb haladt a testemen, végigcsókolta minden porcikámat, majd a lábaimat szélesre tárva feszítette szét a combjaimat, és egy pillanattal később megéreztem magamon a nyelvét. Aztán magamban. Nyöszörögni kezdtem a gyönyörtől, de még többet akartam.
- Kérlek… - A hangom nem volt több egy suttogásnál, de meghallotta, és felemelkedett a lábaim közt.
- Mire kérsz? – csókolt meg ismét.
Mostanra magamhoz tértem annyira, hogy én is elkezdjem vetkőztetni, de csak addig jutottam, hogy a nadrágját kioldozva kiszabadítottam a ruhából, és a lábaimat megint a csípőjére téve húztam magamhoz egyre közelebb.
Nem habozott egy pillanatig sem. Letépte magáról a pólót, aztán az ajkaimra hajolt, miközben egyre gyorsabban mozgott bennem.
A sikolyaimat elnyelték a csókjai, de a vég pillanatában már a vállát harapdáltam a kéj hullámaitól. Ő sem maradt le mögöttem, remegve és zihálva bújtunk össze. Majd Rick kicsusszant belőlem, és leemelt a pultról. Úgy ahogy voltunk, ő felöltözve, én meztelenül, bevitt a fürdőbe, és a zuhany alá állított. Ledobálta a ruháit, és a vízsugár alatt folytattuk, amit a konyhában elkezdtünk. Durván egy óra múlva másztunk csak onnan elő.
Remegő lábakkal indultam reggelit készíteni, miután az ágyban kipihentük magunkat, és elgondolkodtam rajta, mi is legyen ezután. Vagy elfogadom azt a talán-terhes exbarátnőt… Vagy? Nincs vagy – állapítottam meg magamban. Szeretem Ricket, és eszemben sincs emiatt elhagyni!
Ezt közöltem is vele, miután megreggeliztünk, de az ő arca kissé elkomorult. Az ölébe kucorodtam, és megkérdeztem, mi bántja.
(Rick)
Örültem annak, hogy ismét minden a régi, boldog és szerelmes köztünk, de én még nem tettem túl magam azon, hogy egy másik pasival vacsorázott – és még ki tudja mit művelt – Jenny előző este.
Nem sokáig halogathattam a kérdést, amint az ölembe ült, és rákérdezett, kitört belőlem a féltékenység.
- Ki volt az a fickó veled tegnap?
- Ő csak David volt, egy régi szomszédom, és most átutazóban járt Londonban, épp csak pár órára futottunk össze.
Még mindig gyanús volt, hogy éppen most, hogy éppen akkor, amikor köztünk is nézeteltérés volt, de hinni akartam – tehát hittem neki. Volt még egy kérdés viszont, amire tudni akartam a választ.
- Volt köztetek valami? – céloztam itt arra, amikor még „szomszédok” voltak.
- Tudod, hogy nem – felelte Jenny elpirulva.
Igen, azt tudtam, hogy nyilván nem feküdt le vele, de ki tudja… Az érzelmi kötődés is kapcsolat. Máig sem hittem el a szerencsémet, hogy ráakadtam egy ilyen tökéletes teremtésre, és sokszor tartottam attól, hogy elveszítem.
Kivéve, amikor így mosolygott rám.
El is felejtettem minden aggályomat azzal a Dave-vel kapcsolatban, majd a nap hátralevő részében csak végszükség esetén mozdultunk ki az ágyból, egész délután és este a szerelemnek hódoltunk.
(Jenny)
Örültem, hogy sikerült tisztázni a félreértéseket, de valakinek ki kellett öntenem a szívemet, így már másnap elpanaszoltam a bajaimat Kristennek, amikor Rick éppen Robbal ment el valahova, Talán valami bútort vásárolt Rob a lakásába, és ezt kellett felcipelni az emeletre.
Nem figyeltem oda, mikor beállított, akkor már éppen Kristennel beszélgettem. El is pirultam, és zavartam fordultam el a fiúktól, nem akartam, hogy rájöjjenek, milyen turpisságon töröm a fejem barátainkkal kapcsolatban.
Miután a srácok leléptek, kitálaltam Krisnek a sztorit, aki meglehetősen sokat hümmögött, végül csak ennyit mondott:
- Én a helyedben azt hiszem, hogy megvárnám a vizsgálat eredményét, de addig látni sem akarnám Ricket.
- Kris! – szóltam rá. Igaz, hogy mindig én voltam az álmodozóbb kettőnk közül, jobban hittem a tündérmesékben, de akkor is lehetett volna kedvesebb.
- Ne haragudj, most én sem vagyok igazán formában – mentegetőzött halkan.
Most már éreztem a hangján, hogy valami gáz lehet, és sejtettem is, hogy mi.
- Mike? – kérdeztem.
- Aham…
Nem nagyon akaródzott elmesélnie, mi a baj, de végül kiszedtem belőle. Elhűlt a kapcsolatuk, és már rég nem volt olyan, mint régen. Sajnáltam őt, de már az első mondatainál széles vigyorra húzódott az arcom, és nem tudtam megállni, hogy ne tegyem fel neki a kérdést, miután ő is kipanaszkodta magát:
- Nincs kedved eljönni ide kicsit kikapcsolódni?
- Nem tudom, Jenny… Talán adok még egy esélyt ennek az egészek.
- Ha boldogtalan vagy, akkor hagyd a fenébe, és gyere, szórakozzunk együtt, mint rég! Itt Rick lakásán van egy tuti kis vendégszoba is, elférsz! Na?
- Még meggondolom – rázott le, amivel el is kedvetlenített, pedig már minden olyan jól alakult.
Rob már nem mert csajozni a jelenlétemben, és Kris is vacakul áll Mike-kal kapcsolatban… Hangosan sóhajtva búcsúztam el kedvenc barátnőmtől, hogy nekiálljak főzni valami finomat estére egyetlen szerelmemnek.
Már csak a desszert hiányzott, és ő még nem volt itthon, amikor kopogtak az ajtón.
