19. fejezet – Új tervek
(Jenny)
Komoly megkönnyebbülést jelentett, hogy Barbara gyerekének mégsem Rick lett végül a biológiai apja. Szerencsére komolyabb törést sem jelentett a kapcsolatunkba az elmúlt napok feszültsége.
Mégis úgy gondoltunk, illetve Rick gondolta úgy, hogy ránk fér egy kis pihenés, ezért ellógtunk Londonból a hétvégére.
Rick pénteken délután állt elém az ötlettel, miszerint akár azonnal indulhatunk is. Edinburgh-ben foglalt szállást két éjszakára, a Balmoral hotelben. Egyből a nyakába ugrottam örömömben, és eszemben sem volt tiltakozni.
Előrelátóan repülőjegyet is foglalt, úgy mégiscsak hamarabb odaértünk, mint autóval – úgy ugyanis több mint hét órát kellett volna vezetnie. Én még nem éreztem eléggé otthon magam a másikoldalas közlekedésben. Amerikában a baloldalhoz szoktam.
Este tízre már el is foglaltuk a szobánkat, de nem vetettük bele magunkat rögtön a wellness örömeibe, inkább rendeltünk egy üveg pezsgőt, és az erkélyen fogyasztottuk el a csillagok alatt.
Vacsora után Rick elég feltűnően igyekezett valamit rejtegetni előlem, de a kíváncsiságomat nem tudtam leplezni, hiába hárított, minduntalan faggattam, mi van abban a borítékméretű dobozkában.
Persze, hogy nem akarta elárulni. De szoknia kellett a makacsságomat – ha már egyszer engem választott -, és ő adta fel hamarabb.
- Eredetileg vasárnap akartam odaadni – mondta habozva.
- Mi lesz vasárnap? – kérdeztem, de egy gyors utánaszámolás után magam is rájöttem. – Negyedévesek leszünk? – nyíltak tágra a szemeim.
El is feledkeztem róla. Az egyhónapos forduló még emlékezetes volt, de aztán olyan sok minden történt, hogy bele is feledkeztem a napokba.
- Igen, három hónapja teszed boldoggá a reggeleimet és az éjszakáimat – felelte Rick mosolyogva.
Tettetett felháborodással pillantottam vissza rá.
- És a nappalaidat ki teszi boldoggá?
Nem jött zavarba. Rávágta, hogy természetesen azokat is én.
Nem kötözködtem tovább, inkább a tenyeremet nyújtottam az ajándékomért. A sajátomat természetben kívántam odaadni majd, amint megkapom az övét.
Ahelyett viszont, hogy belepottyantotta volna a dobozkát, megfogta a kezem, a szájához emelte, és régimódi csókot lehelt rá. Utána közelebb vont magához, és a derekamat átölelve hajolt fölém egy csókért.
Megkapta, sőt, elkezdtem volna hátrafelé tolni addig az asztalig, amelyen a dobozkát „felejtette”, de persze rájött a tervemre, ezért nevetve ölbe kapott, és az ágyig vitt. Ott viszont óvatosan fektetett le.
Ajkai és nyelve nem csekély gyönyört ígérve simítottak végig a számon, majd a szemembe nézve suttogta:
- El ne moccanj.
Eszemben sem volt ELmoccanni. MEG viszont igen. Feltérdeltem az ágyon, és hogy őt is megőrjítsem kicsit, vetkőzni kezdtem. Lassan. Ahogy Rick visszafordult felém, kezében a dobozzal, attól féltem, elhajítja, és visszasiet hozzám, hogy leszaggassa a maradék ruháimat, de nem.
Hagyta, sőt, élvezettel figyelte, ahogy tovább vetkőzök. Már csak a fehérnemű volt rajtam, amikor az ágy végéhez ért, de csak nézett. A pillantása végigperzselte a testemet. Az viszont dühített, hogy nem jött közelebb.
Felálltam az ágyra, és durcásan hátat fordítottam neki. A vállam fölött hátrapillantva észrevettem, hogy a lábaimat és a fenekemet stíröli, a dobozt markolgatva közben.
Kikapcsoltam a melltartómat, és csak a zenét hiányoltam a hangulat tökéletesítése szempontjából, de így is jó volt. Képzelt dallamra kezdtem el mozogni, és a bugyimat is lassan lehúztam.
Halk zihálást, és ruhasurrogást hallottam. Újra hátranéztem. Rick már nem foglalkozott a dobozzal, az a földön hevert, csak úgy, mint a ruhái. Fellépett az ágyra, és hátulról hozzám simult.
Kezei egyből a melleimre tapadtak, ajka a nyakam bőrét kezdte becézgetni. Szaporábban vettem a levegőt, mikor apró harapásokkal illette a vállamat, és egyik keze besiklott a lábaim közé. Azt hittem, ott helyben felrobbanok.
Megérintette legérzékenyebb pontomat, és lágyan, ritmikusan dörzsölni kezdte. Felnyögtem, és az ágytámla fölötti falnak támaszkodtam a tenyeremmel. Ennek következtében a fenekemet kidugtam kissé, így meg is érezhettem szerelmem kőkeménnyé merevedett férfiasságát nekem simulni.
Enyhe terpeszbe raktam a lábaimat, mire másik keze, mely addig a melleimet becézgette, a hátamon simított végig, egészen a combjaimig, majd visszafelé ujjai hirtelen alámerültek a lábaim közt egyre tüzesedő forróságban.
Nyögdécselni kezdtem, ahogy ki-be mozgatta ujjait a testemben, egy váratlan pillanatban pedig lecserélte őket valami másra. A derekamba kapaszkodva mozgott bennem egyre hevesebben. A nevemet is elfelejtettem a rám törő érzések hevében.
Egyik keze újra előre siklott, és tovább izgatta a csiklómat. Viszonozni akartam neki a szívességet, ezért ellöktem magam a faltól, és hátranyúltam, hogy a fenekébe markoljak.
Lassan lejjebb ereszkedtem, ő pedig követett, nehogy szétváljunk. Már újra térdeltem, kezeim a lepedőt markolászták, ahogy négykézlábra ereszkedtem. Rick megint mozogni kezdett. Egyre szaporább lökésekkel hajszolt bennünket a csúcsok csúcsa felé, de még volt egy s más a tarsolyomban.
A saját lábaim közé vezettem a kezem, majd még kicsit lejjebb nyúlva őt is elértem. Néhány karmolás nyomot is ejtettem a belső combján, majd feljebb haladva kezemmel is izgatni kezdtem belőlem kívül eső részeit.
Élvezettel hallgattam kedvesem hangosuló nyögéseit is, de egy idő után ismét meg kellett elől támaszkodnom, olyan erőteljesen lökött tovább. Hangjaink betöltötték a szoba csendjét, testünk tetteinek következtében füllesztővé vált a levegőt, amely után szabályszerűen kapkodnom kellett.
A könyökömre támaszkodva fogadtam magamba őt mélyen újra és újra, mígnem a beteljesülés pillanatában megszédültem, és hangos sikollyal üdvözöltem a rám szakadó gyönyört. Rick is belém dermedt, és a csípőmet szorosan tartva csókolgatta végig a hátamat.
Zihálásunk csak sokára csillapodott, de ezt már kényelmesebben fekve – vagy inkább összeesve – vártuk.
- Megmutatod végre, mit is kaptam? – kérdeztem tőle, csillogó tekintettel méregetve a dobozt a padlón.
- Persze – nevetett fel, majd leemelt magáról – ugyanis egy ideje rajta pihentem ki a fáradalmakat, és készültem a folytatásra -, és lenyúlt az ajándékért.
Felpattintottam a fedelét, és egy csodaszép nyaklánc-karkötő szettet láttam meg benne. Szabályos mintájú, fonott, zafír kövekkel ékített darab volt. Az iméntiek után csak nemrég nyertem vissza oxigénszerezési képességeimet, de most levegőt venni is elfelejtettem.
- Köszönöm – suttogtam Rick mosolygós arcára pillantva.
- Az előbb már megköszönted – kacsintott rám.
Majdnem elpirultam, ahogy eszembe idéztem a történteket, de végül sikerült felülemelkednem a szégyenlősségemen, és forró csókkal köszöntem újra meg a csodálatos meglepetést.
Az éj hátralevő részében még millióféleképpen mondtam hálát, amiért ő van nekem.
(Rick)
Örültem, hogy Jenny így el van ragadtatva az ajándéktól. Másnap pedig a város is tetszett neki. Felkerestük a kastélyt, a Camera Obscura kilátót, és az állatkertet is végigsétáltuk. A délutánt viszont már a hotelben töltöttük, különféle kényeztetéseknek vetve alá magunkat.
Féltékenyen figyeltem, ahogy egy izmos, még férfiszemmel is szívtipró pasi dögönyözi szerelmemet masszírozás címszóval. Szerencsére közös teremben voltunk – velem egy fiatal lány tette ugyanezt. És Jennynek sem nyerte el a tetszését a dolog, legalábbis erre következtettem abból, amilyen pillantásokkal szegény csajt illette.
A szaunázást és az úszást követően vacsorázni mentünk, ahol megemlítettem kedvesemnek azt a tervet, amely egy idő óta már igencsak foglalkoztatott.
- Volna kedved közös céget alapítani?
Jól tettem, hogy megvártam ezzel a kijelentéssel, amíg Jenny lenyeli a falatot, ami éppen a szájában volt, mert most biztos félrenyelte volna. Döbbenten bámult rám.
- Egy közös… saját céget…? Micsodát?
- Nincs kedvem többé más kénye-kedve szerint ugrálni – feleltem. – Inkább nekem ugráljanak az alkalmazottak.
Ez lehet, hogy nagyképűen hangzott, de tény: nem voltam boldog a munkahelyemen. Jenny pedig még nem dolgozott ott olyan régóta, hogy túlságosan beszokott volna a környezetbe.
- De hogyan…? És miből?
Elmeséltem neki, hogy évek alatt volt alkalmam gyűjtögetni némi pénzt, ami épp elég lenne az elinduláshoz, utána már csak imádkozni kéne, hogy jó konkurenciái legyünk a piac többi rendezvényszervező cégének.
Mivel magamban már ezerszer végiggondoltam, minden veszélyt és potenciális negatívumot is figyelembe véve, most elérkezettnek láttam a pillanatot, hogy váltsak. Szerelmem érdeklődve hallgatta a beszámolómat, de egyelőre nem reagált sehogy.
Tartottam tőle, hogy esetlen neki annyira mégsem tetszik az ötlet, ezért közöltem vele, hogy ha nincs kedve, akkor csinálom egyedül, ő pedig maradhat ott, ahol most dolgozik, de a szemei csillogása arról árulkodott, hogy bár még friss az infó, benne lenne a dologban.
A vacsi végére meg is beszéltük a részleteket. Félelmetesen sok mindenben egyet értettünk, így nem volt semmi akadálya annak, hogy kézen fogva nyújtsuk majd be a felmondásunkat hétfőn.
Egyelőre viszont a weekend hátralevő részét szerettük volna teljes mértékben kiélvezni. Ez olyannyira jól sikerült, hogy nemcsak a napközbeni városnézéstől, de az éjjelenkénti érzéki pillanatoktól is alig álltunk a lábunkon, mikor vasárnap este beléptünk londoni lakásunk ajtaján.
Ennek ellenére sem múlt el a kedvünk némi pikáns szerelmezéstől, ezért ott folytattuk, ahol aznap reggel abbahagytuk. Mivel jól megfigyeltem, hogyan kényeztette Jennyt az a pojáca a masszázsszobában, egyik alkalommal jobb híján a testápolót fogtam, és szerelmemet hasra fordítva kezdtem el kényeztetni a testét.
Hamarosan nem masszázst végeztem rajta, sokkal inkább az őrületig akartam fokozni a vágyait. Sikerült is. Hevesen rántott magához, de már nem kellett dolgoznia a felizgatásomon. Vadul, éhesen öleltük egymást, mígnem kifulladva el nem szunnyadtunk egymás biztonságot adó, szerelmes ölelésében.
